DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. július 10.
Érdekes finis

Az utolsó napok az utolsó hétvégével kezdődtek. E két napot pedig északon terveztem tölteni, lehetőleg végre nem egyedül. A két társam a cégnél dolgozó costa ricai lány és barátja (aki a cég külsős informatikusa) lett. Szombat reggelre beszéltük meg a találkozást, és némi kutya-elhelyezési probléma után már úton is voltunk.
Szerettem volna megnézni Santiago-t útközben, de pár telefon után Michael kiderítette, hogy a város nevezetessége, max. beálványozva tekinthető meg, ezért letértünk a tervezett útról, és Moca felé vettük az irányt. Reggel találkoztam ugyanis a ruhatisztítóban Cristóballal, aki külön javasolta, hogy ha arra járunk, menjünk el a Moca feletti kilátó-kávézóba, és még jobban is járunk, mint Santiago-val.
A kilátás valóban pazar volt, és egy üres gyomorra megivott sör után némiképp nagyobb koncentrálást igényelve a hegyi szerpentinen a másik irányba leereszkedtünk a tenger felé. Itt Cabarete és Sosúa a híres strandhely. Az előbbit csak megnéztük, az utóbbiban meg már szállást kellett keresnünk, mert ránkesteledett a strandon. Találtunk is egy német fickónál, és a szobánkénti 35 dollárt másodpercek alatt alkudtuk le 38 dollár per két kétágyas szoba árra. Jófej volt a német, és enyhén szólva be volt csiccsentve :-)
Este elmentünk vacsizni, majd mivel Sosúa teljesen ki volt halva (szó szerint több volt a sarkokon/szórakozóhelyek teraszán ügyfélre váró kurva, mint a látogató), elindultunk Cabaretebe. Az teljesen más világ, már napközben is láttuk. 90%-ban turisták népesítik be, és ez este sem volt másképp. Ezért még induláskor átcsoportosítottam a pénzemet, és a pénztárcából a frissen falból kivett pénzemből 3500 pesót külön áttettem a bal első zsebembe, nemá’ hogy egyszerre vigyen el mindent a zsebmetsző :-) A diszkók (2 db) zsúfolásig meg voltak telve. Volt egy ocsmány house-zenét nyomó dizsi 90%-ban fehérekkel, meg egy majd’ folyton reggaetont (reguetont) játszó 90%-ban kreolokkal és négerekkel. Ittuk a sörünket, és javarészt néztük, hogyan zajlik az este. Volt kisebb bunyó, beszökdöső kiskorúak, stb. Leonora és Michael időnként táncoltak egy minimálisat, de sosem szakadtunk el egymástól. Még akkor sem, amikor egy dagadt vén kurva elkezdett hozzámdörgölőzve táncolni, amire csak egy fintorgó „no gracias, no!” volt a reakcióm, de nem tágított, és pár másodperc múlva észrevettem, hogy a zsebembe kapaszkodva ráncigál magához. Egyből elkaptam a kezét és a zsebemhez nyúltam, de a pénznek már hűlt helye volt. Facsartam egyet az elkapott karon, hogy eszébe se jusson kiszabadulni, mert nagyon igyekezett, és gyorsan szóltam Michaelnak, hogy ki lettem rabolva. A csaj persze tiltakozott, meg próbált kiszabadulni, hiába. A biztonságiak odahívták a civil rendőrt, akivel kivezettük a kurvát, aki a melltartójából kirángatott párszáz pesót, és mondta, hogy csak ez van nála, nyugodtan motozzuk meg. Michael gyorsan eltette a 300-at, hogy ezzel is csökkentsük a rajtam esett kárt :-) A „rendőrök” kifejezetten ellenszenvesek voltak, és nem voltak hajlandóak igazolni magukat, hiába erősködött Michael. Felült a két rendőr egy motorra, kettejük közt a kurvával, és mondták, hogy kövessük őket motoconchon, vagy ahogy akarjuk, az utca végén van az őrs, oda viszik a csajt. Michael azt javasolta, hogy ne menjünk, mert engem is simán lesittelhetnek, mivel tisztázatlan helyzetben ez sima ügy itt, hogy mindenkit lesittelnek, aztán reggel kezdődik az érdemi munka. Ezt a kockázatot azért felvállaltam :-) Mivel azonban ő tényleg nagyon összeszólalkozott a rendőrökkel korábban, az őrsön a kocsiban hagytuk, és Leonorával ketten mentünk be az épületbe. Némi meglepetésemre, tényleg ott volt a két „rendőr”, meg a csaj egy szobában bezárva. Kezdődött az életem legszánalmasabb rendőri intézkedésében való asszisztálás. Szembesítés: ő volt? Igen. Maga volt? Nem. Rendben, tehát meg kell motozni, át kell vizsgálni. Ők sajnos férfiak, nem tehetik, az egyetlen nő Leonora, legyen szíves bent maradni a szobában és átvizsgálni a nőt, mi kint várunk (!!!!). Képzelem mekkora öröm lehetett egy dagadt zsebtolvaj kurvával kettesben maradni egy szobában, hogy „átvizsgáld”. No, pénz persze nem került elő. A rendőr azt mondta, hogy bizonyíték nélkül nem lehet vádat emelni, de panaszt tehetek, és akkor a csajt másnap automatikusan a kerületi őrsre viszik újra „átvizsgálni”. Szánalmas, gondoltam, de naná, hogy teszek panaszt! :-) Elmondta a menetét a dolognak: felveszik a jegyzőkönyvet, és majd reggel vissza kell jönni, és akkor lesz egy kolléga, aki a számítógépre is felviszi a dolgokat, aztán majd átautózunk Puerto Platába, a közeli nagyvárosba a nőt átvizsgáltatni, stb. Kérdeztem, hogy az egy dolog, hogy én idejövök reggelre, de vajon a csaj idejön majd? Jahátkérem, a nőt benntartjuk éjszakára! Jött a személyes adataim felvétele: mosolyogva megadtam mindent, és az útlevélszámomon kívül nagyjából minden szóban volt helyesírási hiba, az útlevélszámom meg kiegészült a BM- meg még mittudoménmilyen az útlevélen talált számokkal. A végén telefonszámot is meg kellett adni, amit már túlzásnak éreztem, szóval a magyar mobilszámomat adtam meg. Az úgysincs bekapcsolva. Aláírtam, stb, majd megbeszéltük, hogy reggel folytatjuk, és eljöttünk. Búcsúzóul még láthattam, ahogy a mexikói filmekből ismert rohadó falú vasrácsos „Cárcel” (dutyi)-ban üldögél a földön a kurva. Beszálltunk a kocsiba, és eljöttünk. Leonora szegény teljesen fel volt zaklatva, és már kezdte mondani, hogy akkor majd másnap hogy csináljuk a dolgokat, mikor megmondtam neki, hogy eszem ágában sincs reggel visszajönni, megyünk strandolni :-) Tiszta színház az egész. Ezt megerősítette Michael is, aki mesélte, hogy amíg mi voltunk az adataimat/vallomást, stb felvenni, a csaj kint beszélgetett a „rendőrökkel”. Hazaérve a „hotelünk” biztonsági őre meg csak annyit mondott a sztori hallatán, hogy simán lehet, hogy a csajt a rendőrök „futtatják” és megosztoznak. Lehet tehát, hogy nem értem el, amit akartam, hogy legyen a csajnak is és a „rendőröknek” is néhány órácskája elgondolkodni azon, hogy jó-e erkölcstelen csúnya dolgokat tenni másokkal. Hiszen más célom, reményem nem volt a dologgal kapcsolatban, csak ez: kapjon lehetőséget magába szállni. Még ha közben kinevet vagy átkoz is engem. Hátha eszébe jut valami „jó” is.

Reggel aztán mintha „mise” történt volna, mentünk tovább Puerto Platába, utaztunk az ország egyetlen „teleférico”-ján (hogy van magyarul a „funicular” / „Seilbahn” ??) a közvetlenül a tengertől majd’ 800 méter magasra szökő Pico Isabel de Torres csúcsra. A csúcson egy a brazíliaihoz hasonló széttárt karú Krisztus-szobor van, valamint egy nagyon hangulatos arborétum.
Innen Michael javaslatára elmentünk egy Imbert melletti 27 vízeséssel lezubogó folyócskához, amire a Lonely Planet azt írta, hogy übergagyi, Michael szerint meg csúcsszuper. Hát örömmel jelenthetem, hogy Michaelnek volt igaza. Kaptunk sisakot, mellényt meg vízicipőt, és előbb felküzdöttük magunkat az első 7 zúgón, majd leúsztunk rajtuk. Hol le lehetett csúszdázni a kataraktán, hol ugrani kellett az alatta levő medencébe. A legnagyobb ugrás olyan 7 méter magasról lehetett, de helyiek sokkal magasabbról is ugráltak. Iiiiiiiszonyú jól néztek ki a szűk szurdokok, amiken fel- illetve leúsztunk!! És a víz, ami az Alpokban mondjuk 5-6 fokos lenne itt kb. 20 fokos volt. Bilharzia ide vagy oda, ezt ki kell próbálni, ha erre jártok! Ha megint arra megyek, biztos megint kipróbálom. Bár akkor majd valószínűleg turista-árat kell fizessek, most ugyanis a helyi TB-kártyámmal igazoltam, hogy nem vagyok turista. :-)
Ezzel be is „délutánodott”, tehát immár csak haza kellett vezetni, potom 3 órácska alatt, és ezzel vége lett az utolsó hétvégének. Még mindig sikerül újszerű élményekben részesülnöm, még ha nem is feltétlenül a legjobbakban :-)

A fotók itt nézhetők meg!

Térkép:


   
     
  Vissza