DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. április 21.
Meglepetés buli

A salsa iskola, ahová immár kb. egy hónapja szorgosan járok, megnyitotta harmadik „telephelyét”, ezért szombaton 4-re meghívtak „engem és páromat” egy kis nyitóbulira. A pár alatt táncpartnert kellett érteni, mint elmondták, hiszen azt nem lehet, hogy majd ott küzdjünk a párokért. A salsa itt ugyanis egyfelől szigorúan páros tánc (ellentétben az otthoni „párcserélgetős” rueda de casino stílussal, ahol folyamatosan váltják a fiúk a lányokat), másfelől viszont sokkal inkább egyénileg táncolnak, vagyis a lépések nem túl bonyolultak, és mindenki maga figurázgat, nem pedig a lányt pörgeti agyon. Az első feladatra, vagyis a párkeresésre volt kb. 2 hetem, és ezalatt derült ki a vízilabda edzéseken egyetlen felbukkanó lányról, hogy ő is jár salsát tanulni. Így végül őt hívtam el és szerencsére örömmel jött.

A meghívó négyre szólt, bár korábban 5 órát mondtak, amire megjegyeztem, hogy biztos azért mondanak 4pm-et, mert dominikai idő szerint akkor kb. fél 6-ra jönnek majd az emberek. Mosolygott egyet az oktató és mondta, hogy hát valóban nagyjából ezért mondanak inkább négyet. Mi aztán ezért végül a ~5pm-et lőttük be érkezésnek. A „mi” alatt Pacot, Ainhoa-t és engem kellett érteni (ja, normális neve itt senkinek sincs, a szülők a lehető legextrémebb neveket osztogatják bőkezűen a korombelieknek és attól lefelé). Paco ugyanis felvetette, hogy elvisz és hazahoz bennünket kocsival, és ha tetszik neki és szabad, akkor majd marad is. Mivelhogy neki párja nem volt. Ezt gondoltam a tánciskolával is megdumálom, de az utolsó 2 napban már nem lehetett őket elérni. Sebaj.

Végül negyed hatra értünk oda, és ami fogadott, az minden várakozást és eddigi dominikai tapasztalatot felülmúlt. A tánciskola tulajdonosát ugyan nem előztük meg érkezésben, de a feleségét (aki az egyik oktatóm) igen, ami nem lett volna könnyfakasztóan vicces, ha maga a helyszín készen lett volna!! De úgy érkeztünk meg, hogy a tánciskola „termét” még javában festették, a tükrök hiányoztak, tele volt állványdarabokkal, stb stb stb. Ilyen buliban ki volt már?! Ilyen az igazi „meglepetés buli”, nem?

Munkáklodás       Maga a tánctér      

Szerencsére gyors helyzetfelmérés után Paco talpraesetten programjavaslatot tett, miszerint a szomszéd pub-ban igyunk egyet, amíg rendeződik idefenn a helyzet. Ezt lehetőleg hosszúra nyújtottuk, ami nem volt gond, mert kiderült Ainhoa-ról, hogy igazából félig dominikai, papája spanyol, és az Iberiánál pilóta. A mamája pedig egy német utazási irodánál dolgozik, így a „szerencsétlen” lány élt már Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Spanyolországban is, és állítólag ezeket a nyelveket is beszéli. Négyhavonta jár Spanyolországba, Valenciában decemberben járt és nagyon tetszett neki, így aztán a valenciai Pacoval elég jól megértették egymást.

A pubban       Maga a tánctér      

Az idő tehát gyorsan telt, és mire visszanéztünk a tánciskolába már egész jól álltak.

Varázsütésre      

Azon már meg sem lepődtünk, mikor kiderült, hogy ráhibáztunk a valóságra, amikor korábban csak poénból azt mondta valamelyikünk, hogy az utcában leparkoló hangfalakkal megrakott kisteherautó bizonyára a bulihoz való hangosítás egy sajátos megoldása.

Hangerőőőőőőt!!!       Laisa tanárnő töltöget      

Azonban a következő jó fél órában sem történt nagy előrelépés, úgyhogy végülis tánc és party nélkül hagytuk el a helyszínt, hazavittük a lányt, mi meg elmentünk billiárdozni, dobógépes baseballozni, vacsizni, stb. Ezzel végződött a tánciskola nyitóbulijának estéje.
   
     
  Vissza