DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. március 26.
Nightlife, élet-séta és újabb műtét

Az első ismét itt töltött hétvégén nem lazsáltunk. Illetve szombaton de, mivel a péntek este után csak szombaton reggel háromnegyed 6-ra értünk haza. Az a vicc, hogy az este csak egy újabb baseball-automatázásnak indult. Ehelyett biliárdoztunk egyet és végre kétszer egymás után is megvertem Pacot (a múltkor 2.5 : 1-re nyert), majd utána azért ütögettünk is párat. Továbbra sem megy túl jól, de cserébe megviccelt a gép, mert amikor elkezdett szakadni az eső 10 helyett 20 labdát kaptam. És persze nem hagytam abba, szóval kicsit eláztam.

Esőben nem jó baseballozni, ezért egy kolléga elvitt minket egy diszkóba, ahol sokmindenkit ismer. Ez valóban így volt szerencsére. Azért szerencsére mert amolyan késdobálós diszkó volt, ahol állítólag meg is öltek egyszer valakit, de annyi biztos, hogy a Cristóbal még sosem volt, mert a hatóságok állandóan bezáratják :-) Merengue koncert volt bent, félelmetes hangerővel, szóval ideje megtanulnom spanyolul szájról olvasni. Az egyértelmű dolgokat szerencsére megértettem. A bonyolultabbakat szerencsére nem. Azért szerencsére, mert rámakaszkodott egy eléggé antipatikus liba, akinek be nem állt a szája, de egy szavát sem értettem. És borzasztóan idegesítően táncolt. Szóval táncolni sem igen akartam vele. Pacot bezzeg egy normális találta meg, szóval mikor hajnali 2-kor kötelezően bezárt a hely (hét közben éjfélkor, hétvégén 2-kor van takarodó), az enyémet nagy nehezen leráztuk, az övé meg jött velünk tovább. A további program egy illegális tengerparti italmérés lett volna, de a rendőrség kb. 1 perccel utánunk ért oda, és mindenki elkezdett elszállingózni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy tengerparti sétányon állt vagy 50-60 autó, és a hozzá tartozó embermennyiség, és mikor a rendőr bezáratta a furgont, amiből a piát adják, szép lassan mindenki autóba szállt és tumultust alkottak. Életemben most láttam először igazi „burnout”-ot kocsival (tessék rákeresni a youtube-on vagy a google-on, ha nem világos, mi az). Egy terepjáró csinálta a az araszoló dugóban :-) Így aztán mi is elindultunk öten Boca Chicába éjszakai fürdőzni. Ez jól sikerült, csak épp elég hideg érzete volt a tengervíznek.

Végül Paco „csaját” a kollégák vitték haza, mi meg immár kettesben kaptunk rendőri ellenőrzést. Kérdeztük, hogy mit keresnek, mondták, hogy fegyvert. Ezen elnevettem magam, kiszálltam és mondtam, hogy parancsoljanak, rajta! Jól feltúrták a kocsit, még a rádió előlapjának a tokjába is belenéztek, de persze semmi. Hol lakunk? Megmondtam. Hol voltunk ilyen késő éjjel? Strandoltunk. Lányokkal? Nem. (ennek ellentmondott ugyan a hátsó ülésen felejtett retikül, de hát az akármikor odakerülhetett) Pacot jobban kikérdezték, minden zsebét kiürítették, megmotozták, stb. Persze semmit sem találtak, szóval jöttek az irat-próbálkozások. Tudjuk-e, hogy x napnál tovább nem lehetünk érvényes hosszabbítás nélkül az országban? Tudjuk. És mikor jöttünk? 3 napja. (Paco 2.5, én meg 3.5 nappal korábban Spanyolországból, illetve az USAból ugyebár) Autópapírok. Az is rendben. Szóval a végén nem találtak semmit, Paco fölényesen megköszönte a beszélgetést, kezet nyújtott nekik és elköszöntünk. A rendőrök még velem is kezet fogtak búcsúzóul, holott engem a java próbálkozásból ki is hagytak :-)

Ennek megfelelően szombaton nem csináltunk semmit sem. Vasárnap viszont több mindent is! Reggel elmentünk városi arborétumba a mindenhol reklámozott "Caminates por la vida”-ra. Azonban a tömeget és a céltalanságot kb. másfél óra alatt meguntuk, ezért egy bátor rövidítéssel átsétáltunk a séta céljához, majd autóba szálltunk és kimentünk a strandra. A sétán csináltam fotókat, hamarosan felteszem őket, ám a strandot már biztos annyira unjátok, hogy ott nem :-)

Viszont végre nálam volt a snorkeling-felszerelés, szóval körülnézhettem a derékig érő vízben. Nem sok élet van, de ami van az vicces. Fura színű és formájú növények, és ha elég messze úszik az ember iszonyú mennyiségű hurrikán által tönkrevágott halott korall. Találtam egy nagy tengeri csigát is, azt a hegyesre csavarodó fajtát, mint amiket a filmekben a fülükhöz emelnek a cicis kreol lányok. Ez is szép volt, de sajnos a csiga még lakta, ezért ott is hagytam. Megpróbáltam a korallzátony túlsó oldalára jutni, de többszöri kísérleteim sorra kudarcot vallottak. Eddig is hallottam, hogy korallon járkálni nem jó, de most már tudom is. A tengeri sünöket megúsztam, de abból is sok volt ott, ahol persze úszni már nem lehet. A lábszár középig érő vízben úszást viszont tökélyre fejlesztettem. Fura érzés, úgy úszni, hogy arra kell vigyázni, ne karmoljon végig egy kiálló korall-darab se :-) Ha valaki tehát meg akarna látogatni a közeljövőben, a beugró egy 43-as vizicipő! :-))

Otthon aztán este megnéztem a talpam és csipesszel kioperáltam két koralltüskét. Közben arra gondoltam, hogy igazán nem panaszkodhat az életre valaki, aki koralltüskéket kell kiszedjen a talpából :-)

   
     
  Vissza