DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. március 22.
Beszámoló az USÁban történtekről

Megjöttem ugyebár az USÁból és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nagyon nagyon kellemeset csalódtam ámerikában. Los Angeles pedig egyenesen megtetszett. Egy apró probléma, hogy földrajzilag túl nagyra nőtt szegény, egyébiránt abszolút lakhatónak tűnt egy ilyen villámlátogatás tapasztalatai alapján. Hoppá, hogy mit is kerestem az angyalok városában? Hát nem Colorado Springsről volt szó? :-) Naja. Berci öcsikém megszervezte az all-inclusive utamat. Ehhez nekem csak el kellett repülni Denverbe, majd ott csövezni egy teljes éjszakát a reptéren, hogy reggel már együtt induljunk onnan tovább LA-be. Az odaút során érdekesség volt, hogy az atlantai átszállás előtti és utáni gépen egyaránt a Casino Royale-t adták, viszont kaját és fülhallgatót csak az első szakaszon, a másodikon fizetős volt majdnem minden. A csövezés nem volt sokcsillagos, mert nem találtam olyan részt, ahol ne karfás széksorok lettek volna, és becsületemre legyen mondva, megpróbáltam bepréselni magam a karfa alatti részbe, de konstatálnom kellett, hogy ebből bizony kinőttem… No meg persze hüvi is volt az itteni trópushoz szokott szervezetem számára. Erre azért előtte is gondoltam, szóval eltulajdonítottam egy Delta-s takarót az utolsó gépről.

Reggel kis torna, mosdás a közvécében (tiszta csöves élet), rágógumis fogmosás, aztán Berci-keresés. Már nagyon várt, pedig 15 másodperccel a megbeszélt időpont előtt értem oda :-)

Becsekkoltunk a LA-i gépre, elvették a dezodoromat, hiába mondtam, hogy ne vicceljen, ez a 3. átszállásom, és eddig senkit sem zavart. Azt mondta, lehet dezot vinni, de csak 100 ml-nél kisebb kiszerelésben, és az sem hatotta meg, hogy mondtam, hogy ebben annyi már biztos nincs is. A „these are the rules” –ra hivatkozott, és bár jót nevetett a Mártixos idézetemen hogy „some rules can be bent – others can be broken”, végül mégis elvette a jó kis Rexonámat.

Innen már sima út volt, Hédinéni a reptéren várt, hazavitt és délután már a Long Beach és a Laguna Beach homokjában gázoltunk. De csak a homokjában, mert a víz már-már jegesnek hatott.

Második nap Hollywoodba mentünk, ahol láttunk dögunalmas forgatást, véletlenül összefutottunk a Berci egy főiskolai évfolyamtársával (aki szintén a Broadmoorban dolgozott), vettünk nekem óriáskoffert miniáron, majd felautóztunk egy kilátóhelyre, ahonnan lehet(ne) fotózni a híres feliratot a domboldalon (ha nem lenne pára és szmog).

Hazafele bolyongtunk az autóval Beverly Hills utcácskáiban és láttunk egy hatalmas zsidó partyt. Volt vagy 100 autó a picike utcában és fel-s-alá szaladoztak a parkolást intéző „londínerek”. Sajnos nem volt nálunk sábesz-dekli, szóval nem jutottunk be, de vígasztalt, hogy kicsivel odébb egy autóbejáróban mintha Tomkrúzt láttam volna a vendégeit üdvözölni. Mire visszatolattunk, már bementek egy nagy terepjáró mögé, szóval azóta is bátran állíthatom, hogy láttam Tommyt :-)

Harmadik nap Universal Studios. Azért nem Disneyland, mert ott a Berci már volt. De nem bántuk meg, mert rém vicces dolgokat lehet csinálni itt is. Nem is elég rá egy nap. Magyar módra kértünk a bejáratnál 4 belépőt (mert annyian voltunk) és 1 all-you-can-eat jegyet (mert magyarok vagyunk). Ez két emberrel még működne is, de 4-et már képtelen voltam egyszerre etetni, mert a sort is mindig ki kell állni, ez a csapda. De ha ketten mentek, simán elég egy kaja-jegy! :-)

Az attrakciók röviden 4 dimenziós Shrek epizód (a 4. az, hogy amikor a Szamar hapcizik, akkor konkretan radfrocskol valami, meg hasonlók), Vissza a jövőbe szimulátor (ami nagyon jól néz ki, de ha 5 perccel hosszabb lett volna, valószínűleg odarókázok), Terminator, ami egy 3d-s vetítéssel egybemosott színpadi darab (ez nézett ki a legjobban), Múmiás hullámvasút (ez szuper, mert sötétben van, de túl rövid), Jurassic Park hajókázás (a végén gigantikus csobbanással), pirotechnikai bemutató (ami pont olyan, mint a filmekben, de az a döbbenetes, hogy tudom, hogy ugyanezt 5 perc múlva reprodukálni tudják emberi beavatkozás nélkül) és persze egy kisvonatos túra, ami bemegy a stúdiók területére is (ez adja a legtöbb információt). Akinek van ideje, nézzen be, megéri!

Szombaton strandolás volt a program…terv. Az időjárás ezt elszabotálta. Azért így is sokmindent láttunk. Malibuban például egy gyerek-baseball meccset, ahol a Berci kiszúrta a Saw című horrorfilmek főgonoszát. És mivel erről a „sztárról” már fotó is készült, azóta többen is igazolták, hogy Tommyval ellentétben itt biztosan tényleg ő az. További tanács St. Patrick közeli hétvégén arrajáróknak, hogy húzzanak zöld ruhát! Az ír negyed ugyanis nagyon hangulatos, de ha pont ilyenkor pont nem zöld ruci van rajtad, ki fogsz lógni a sorból :-)

Vasárnap végül ismét a repülőtéren voltunk, ám a 11-re kiírt gépünk javítás alá került, szóval 5-re tolták az indulást. Ez nagyjából tönkrevágta az összes coloradoi programunkat, szóval a Berci kezébe vette az irányítást, és kaptunk várólistás helyet egy h1-kor induló denveri járatra, valamint fix helyeket az 1-kor induló Aspenbe tartó gépre, majd onnan 6-kor tovább Denverbe, ahol a kocsi ott állt a parkolóban. A várólistásban bíztunk, ezért összehaverkodtunk egy checkin pultos Jorgéval, aki n1-kor mondta, hogy mindenki becsekkolt a denveri gépre és 93-an vagyunk a 4 üres helyre. Szóval inkább gyorsan becsekkoltunk az aspeni járatra így útközben láttam sivatagot, kanyonokat (szívesen mondanám, hogy a Grand Canyont is, mert egy óriási is volt, de térképen még nem ellenőriztem) és végül a híres síparadicsomot. A gép és a repülőtér olyan kicsi, a hegyek meg olyan sűrűn vannak, hogy leszállás közben az egyik hegyoldalon szabad szemmel látszottak a sínyomok! Itt újabb várakozás következett, de hogy ne kelljen 4-től 6-ig várni, várólistára tetettük magunkat a korábbi gépekre, így aztán már 5 után kicsivel fent ültünk egy pindurka propelleres repcsin, ami elvitt Denverig. Onnan aztán én vezethettem a kb. 2 órára levő Colorado Springs-ig.

A Berci munkatársainál (3 magyar lány, közülük az egyikkel találkoztunk Hollywoodban) aludtunk, de előtte volt egy kis evészet és ivászat is. De nem sok, hiszen másnapra kellett besűrűsíteni a 2 napra tervezett programot.

Másnap tehát 6 előtt felkeltünk és hét előttre már a bevásárláson is túl voltunk: útban Monarch „síparadicsoma” felé. Útközben béreltünk snowboard-felszerelést (ennél olcsóbban szerintem itthon sem kaptuk volna meg), és a bérlőtől továbbmenve a Berci mesélte, hogy mázlim van, hogy nem mentem el a kölcsönző klotyójába. Azt mondta borzasztó szagok voltak, mikor belépett. Erre csak annyit mondtam, hogy én voltam bent előtte :-))) Fantasztikusan jó időnk volt, csúszkáltunk egészen délután 3-ig, akkor viszont sietni kellett haza, hogy átvehessem az interneten odarendelt mobilomat, vásárolhassak ruhát, cipőt, ezt-azt, amiket itt Dominikán csak a többszöröséért tudnék megvenni. Végül összecsomagoltam a cuccaimat, örültem, hogy ekkora bőröndöt vettem LA-ben és nekiindultunk a denveri reptér felé. Este 11-kor már be is csekkoltam, Atlantában ismét csöveztem, de most csak hajnali f6-tól f11-ig, majd „hazaérkeztem”.

Ez volt a látogatásom az amerikai nagybácsinál, pardon nagynéninél, képek majd lesznek, de most vissza kell szokni gyorsan a munkára, a melegre és a trópusi özönvíz-szerű esőkre. Ma például amíg ebédeltünk egy étterem félig fedett teraszán annyi eső esett, hogy kaja után még vagy egy fél órát kellett várni, hogy eljussunk gyalog a kocsiig, ugyanis a járdán (!!) is bokáig állt a víz, szóval a helyiek a cipőjüket-zoknijukat levéve felhajtott gatyával mentek a kocsiig, úgy tolattak utána vissza a barátnőjükért a teraszhoz…

UPDATE: fent vannak a fotók!

   
     
  Vissza