DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. március 8.
Ballenas de Samaná

Erről is ideje beszámolnom, de kezdem a negatívummal, hogy utána lelkendezhessek. Bálnát-lesni a legjobban fotelből a tv előtt lehet... Így viszont egy óriási élmény, hogy láttad egy bálna hátát. Úgy, hogy közben valaki folyamatosan rókázik melletted a hajón (tengeribeteg lett szegény).

Tehát jöjjön a lelkendezés! Bár a cég rosszul állt, ezért szombaton is megdolgoztatták az embereket (Paco is saját magát), összejött, hogy elmenjünk bálna-lesre. Mivel Paco ott volt, szombat reggel lebuszoztam San Francisco de Macorísba, ami a karneválos La Vegától kb. 35 km-re keletre fekszik. Az út Samanába ugyanis amúgy is erre hozott volna. Miután a buszállomáson 3 órát vártam, mire Pacoék lezárták a munkanapot és elindulhattunk, nekiindultunk a hátralevő kb. 110 kilométernek. Ezt egy európai egy órára, egy magyar mondjuk másfélre saccolná, hisz végig országút. Itt viszont inkább több mint kettő óra, mivel „országút” (nem véletlenül van idézőjelben). Szóval horror a köbön, ha nem poénra venné az ember, hogy egy bukkanó után szó szerint eltűnik az út, és helyette a gyengébb minőségű földutakra emlékeztető kátyús-pocsolyás valami van kb. 100 méter hosszan, aztán megint aszfalt. Persze a 100 néha sokkal több, de olyankor nem is túl kátyús. Kitaláltam, hogy össze kell állítanom képsorozatot: „Közlekedők álma – Dominika” címmel. De lesznek mások is :-)

Hat tájban érkeztünk meg Samanába, ahol a Lonely Planet szerint a bálnaszezonban bedurvulnak a hotelárak, ha egyáltalán találunk helyet. Értelemszerűen a második problémával találkoztunk először. Mígnem a többedik kérdezősködős megállás (a Lonely Planet által javasolt hotel pl. egyszerűen bezárt azóta) után egy féllábú mankózó néger magyarázott hadonászva, hogy majd ő mutat. De azért elmentünk még egy hotelhez, amire ő azonnal mondta, mikor megálltunk, hogy ez biza tele van. Ja, hogy a mankós hogy ért oda velünk egyszerre? Hát felpattant egy motoros mögé, úgy! Viszont a hotel valóban tele volt, szóval rajta, mutasson a féllábú helyet. Nem meglepő módon egy jelöletlen házba vitt, ahol viszont szuper szobák voltak, nem is horror áron. Na otthon mondjuk ez is olcsóbb lenne, de otthon nincs bálna. :-) Pacoval kétágyas szobát kértünk, és mikor bevezettek és megláttuk, hogy egy franciaágy van, felhőköltünk (Paco szerint én inkább, de ezt vállalom), de hamar kiderült, hogy két pici szobában két franciaágy van. Így aztán maradtunk. Vacsorára étteremben megettem életem szerintem legnagyobb halát (stílszerű, hiszen bálnázni jöttünk), majd aludni tértünk.

Reggel leléptünk a szállásról, mielőtt a féllábú hajót is szerez nekünk (előtte este felajánlotta), és lementünk a malecónra reggelit és hajót keresni. A Lonely Planet „favorit” ugyanis már nem tudott, csak várólistás helyet adni. Találtunk is egyet, ami normálisnak tűnt (az is volt), és ahol a program a bálna-les után pár óra punnyadást is magában foglalt az útba eső Cayo Levantado szigetkén.

„Foglaltattuk” a helyünket és elmentünk reggelizni. Ezt csak azért mesélem el, mert az első héten ellestem Cristóbaltól, hogy a vendéglői számlát érdemes megnézni, hátha „ne adj Isten” nem csak az volna rajta, amit fogyasztottunk. Egy kakaó, egy kávé és egy-egy adag pirítós lekvárral. Ezt ettük. A számlán 3 tétel volt, összesen 360 peso értékben (*5.8 forint/peso). Az egyik tételt viszont nem tudtam kibetűzni, pedig 180 volt, és Paco sem, úgyhogy rákérdeztünk. A kávé volt. Ez viszont Pacot zavarta, mert a felette jelölt kakaó csak 30 volt. :-) Úgyhogy a pincér udvariasan elnézést kért, mondta, hogy utánanéz, majd kisvártatva visszajött a számlával, és azt mondta, hogy 110 lesz összesen :-) Szóval kifizettük és gyorsan kereket oldottunk, mielőtt mégegyszer átszámolja...

A hajó rendesen megtelt érdeklődőkkel, a közelemben egy dominikai társaság volt, de a közvetlen mellettem ülő lánnyal nem sokáig tudtam „beszélgetni”, mert inkább az öklendezést választotta. Szegény. Kicsit távolabb egy elég zajos, de inkább vidám kanadai társaság volt, és legtöbbjük vagy rosszul tudtak franciául vagy a kanadai francia valami borzalmas kiejtéssel párosul.

Egy óra hullámzás után még mindig nem voltam rosszul, de már alakult, mikor szerencsére megláttuk az első bálnát. Ez elterelte a figyelmemet, meg hát már száguldani sem kellett, ezért nem hullámvasutazott a hajó. Az itt megfigyelhető púpos bálnákról (humpback whale) azt kell tudni, hogy az Atlanti-óceán bálnáinak (legalábbis a "púpos bálnák") 80%-a ide jön a samaná-i öbölbe párzani meg szülni. Ez a könyv szerint úgy 5000 km nekik minden évben. Az emlősök közt nem meglepő módon a leghosszabb migrációs utazás. Itt pedig aztán beindul a „show”, a hímek „teszik az agyukat” a nőstényeknek, és énekelnek, meg szó szerint kiugranak a vízből. Na és ez az, amit a Discoveryn lényegesen jobban összeállítva lehet látni, mint élőben. Itt ugyanis elmegy nem kevés idő, mire megtalálunk egy bálnát. Aztán megvannak a szabályok, hogy milyen irányból, milyen közel, hány percen át lehet bálnát nézni. Ezt a „profik” és a mi hajónkon kívül szemlátomást nemigen tartották be, de ez más kérdés. Harmadrészt pedig olyan „pechünk” volt, hogy egy nőstényt fogtunk ki, aki a borjával volt. Erre a kettőre meg pont nem jellemző a „show”. Tehát két sima hátat, néhány látványos „Ott fúj!!!”-t eszembe idéző jelenetet és egyszer-egyszer egy-egy levegőbe emelkedő nagy farokuszonyt láttunk, ugrándozást nem, és éneklés sem volt. Azért pár fotó így is jó lett, és ha valaha újra itt leszek január közepe és március idusa között, akkor talán nagyobb szerencsém lesz velük. Élménynek azért így sem volt semmi :-)

Elindultunk hát vissza, irány a Cayo Levantado! Ez leginkább egy all inclusive helyre hasonlított, azt az apróságot leszámítva, hogy mindenért fizetni kellett. Ha nem is sokat, de sok kicsi sokra megy. :-) Szóval lett szuper nyugágy-helyünk egy pálmacsoport árnyékában, ettünk bőséges frissen sütött-főzött ebédet és csobbantunk pár jót. Most már nem felejtettem otthon a snorkeling cuccot, szóval nem kellett bubble-goggle-özni, és láttam megint olyat, amit még nem. Fantasztikus lila színű vizinövényeket, neonszínű foltokkal tarkított az áramlás ellen egyhelyben „álló” tintahalakat, tengeri sünöket és csillagokat, kicsi sárga, nagy zöld, hosszúkás és rövid halakat, stb. Kéne valami vízhatlan tok a fényképezőgépemhez… Persze a snorkelingezés sem volt ingen. Egy vádli-megégéssel fizettem :-)

Végül visszaszálltunk a hajónkra, ami visszavitt Samanába. Itt autóba ültünk, leráztuk a „mucha responsibilidad” címén pénzt akaró „uachiman”-eket, akik nem akkor jönnek oda, amikor kiszállsz a kocsiból, hogy fizess, és ők majd vigyáznak rá, hanem akkor, amikor beszállsz, mondván, hogy mostanáig vigyáztak a kocsira. Ügyes próbálkozás. De nem eléggé :-)

A hazaút elég sima volt. Bár lehetne hosszasan írni az itteni közlekedésről. Kresznek nem mondanám, mert az itt nincs. A jogsit állítólag csak meg kell venni. A tiltó táblákat pedig egyértelműen úgy kell értelmezni, hogy ha mégis csinálod, az veszélyes. Innentől kezdve mindenki saját vérmérséklete szerint szegi meg a szabályokat legyen szó egyirányú útról (pl. autópálya!!!), kanyarodási tilalomról, előzésről vagy akármiről. Ahol viszont nincs táblás tiltás, ott sem az van, mint itthon. Ugyanis senki sem tart jobbra, de balra sem. Párhuzamos közlekedés van aszerint, hogy ki hol szokott menni. És Paco világított rá, hogy az a baj, hogy egyenként mindenki meg van győződve róla, hogy teljesen szabályosan, helyesen és logikusan csinálja, amit csinál. Pedig-pedig… Na de mindegy. Talán nem véletlen, hogy minden autó meg van nyúzva-húzva egy kicsit (legalább). Holott azt is hozzá kell tennem, hogy mérhetetlenül defenzíven vezet mindenki. Nem cél a másik leszorítása, hiszen ha már jobbról megelőzve betette elém az orrát, akkor ott van. Legfeljebb megcsinálom én is ugyanezt egyel balrább. A duda, pedig nem a büntetés vagy véleménynyilvánítás eszköze, hanem a koponyán oldalt és hátul hiányzó szemek miatt szükséges pótlék.

Ez volt a bálnás hétvége, köszönöm a megtisztelő figyelmet :-) A fotókhoz erre tessék!

Lapzárta után érkezett, olvassátok szeretettel ezt!

   
     
  Vissza