DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. március 7.
La vida es hecha de instantes. Disfruta este. (VISA)

Pálfordulás. Néhány nap alatt. Biztos az időjárás teszi. Na jó, az biztos nem, mert tegnap megérkezett az eső. Éjjel is esett, meg este volt egy szép esőnk. Ahogy az ember a „trópusi esőt” elképzeli: egyszercsak; hirtelen; zuhé. Mint kiderült, itt nem a nyárnak van most vége, mint ahogy én azt otthon mondtam (mint ok, hogy kár, hogy így a nyár végére érek csak ki), hanem a száraz évszaknak. Hát. Így mintha rosszabbul hangzana, nem? :-)

Na, de nem erről akartam mesélni most, hanem az elmúlt napokról. És a pálfordulás-szerűségről. Pár napja ugyanis madarat lehet velem fogatni. Minden tök jó. Ma és tegnap már 7 előtt eljöttem az irodából és hazasétáltam. Egész más hangulata lesz az embernek, ha világosban indul haza. Egész más.

Úgyhogy tegnap nem is haza jöttem, hanem benéztem a közeli templomba, hátha most nyitva van. És nyitva volt! Eddig sosem. A hétvégéket pedig nemigen töltöttem a közelben. Nagyon kedvesek voltak, megdicsérték a spanyolomat, és elmondták, mikor van mise. Hétköznap reggel 7-től (ez túl késő) és este 6 (ez meg továbbra is kicsit korai), hétvégén viszont vasárnap pl. reggel 9, 10, 11 és este 6, 7 és 8 órakor. Ez elég sok, egy átlagos otthoni templomhoz képest…

A templomban végiggondoltam, hogy akkor még mi minden kell. Sport, cserkészet, tánc. Ezekből nem volna rossz még találni helyeket, és akkor garantáltan lesz munkán kívüli életem helyiekkel. Ebből kifolyólag ma elmentem a Centro Olímpicoba, ami – mint a fotók alapján már tudható – itt van egész közel a lakáshoz. Hátha van vízilabda. A gondolatébresztő az volt, hogy egy boltban árultak vízilabdát. Rendes Mikasa márkájút. Márpedig edzéslehetőség nélkül nem sokan vesznek szerintem. És sí-sí-sí. Mármint yes-yes-yes. Mert síelni ugyan nem lehet, de akár holnaptól járhatok esténként vízilabda edzésre. A centro pedig egy hihetetlen hely. Szemlátomást a 2003-as Pánamerikai Játékok alkalmából húztak fel egy csomó mindent, de nem is az épületek, hanem a kihasználtság a szemet-szívet gyönyörködtető. Ugyanis a kb. 1 km2-es területen végigmenni sem volt időm, mégis láttam focizást, kocogást, baseballt, kézi és röplabdát, teniszezést, úszást és vízilabdát (a műugró torony nem üzemelt), küzdősportokat és teniszt. Egy szóval egy óriási activity park, szóval ha megunnám a pancsolást, gondolom mást is kipróbálhatok majd...

A tánc és a cserkészet marad a Berci-látogatás utánra, de majd azoknak is utána járok. Addigis felhívtam egy helyi siklóernyős srácot, hogy hétvégén volna-e kedve repülni, illetve repülünk-e együtt, és mondta, hogy ő ott van amúgyis, szóval simán. Tehát ha közbe nem jön valami, akkor a hétvégén felmegyek Jarabacoába, ami a helyi Kékestetőtől már egyáltalán nincs messze. Annak a meghódítása (3000m feletti a csúcs – Pico Duarte) szintén szerepel a listán, de hát mindent nem lehet egyszerre...

   
     
  Vissza