DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. március 2.
Carnaval Vegano

Az itteni Würth úton útfélen motiválja az értékesítőit és a belső munkatársakat. Amikor megjöttem, akkor épp Valentin-napi prémiumot kaptak azok, akik 110% felett teljesítettek. Volt 180%-os is… Utána 2 db mozijegyet kapott, aki nemtudommi. Most pedig a cég fizetett egy „all-inclusive” utat a La Vega-i karneválra azoknak, akik az elvárások felett teljesítettek. Meg azért Pacot (aki az értékesítés felpörgetéséért van itt Spanyolországból) és engem is benyomtak. Ez rendes volt tőlük. Mármint az, hogy még engem is. Bár… ha jobban belegondolok, azért már simán megspóroltam nekik ennyi pénzt az elmúlt 3 hét alatti munkáimmal :-)

Februárban minden vasárnap megtartják a Carnaval Vegano-t, de a csúcsesemény az utolsó vasárnap, ezen a napon mentünk mi is. Reggel meg kellett találnunk egy buszparkolót, ahonnan aztán már szervezetten vitt minket és sokakat másokat egy helyi utazási iroda. Valami ismeretlen helyre eljutni nem mindig egyszerű, de Paco még a saját szülővárosában is eltéved. Szó szerint. Nyersen megfogalmazva soha sehol semmi fogalma sincs, hogy mi merre van. Szóval vicces mellette ülni. Én sem nagyon ismerem a várost, csak azokat a részeket, ahol már 2-nél többször jártam. Olyankor viszont meglepődik Paco, hogy ez az utca komolyan elmegy egészen a házunk előtti parkig??? :-) Pedig tényleg. Szóval a buszpályaudvart keresve eljutottunk a tengerpartig, ami megint szép volt, csak hát nem arra kellett volna mennünk, láttunk óriási lobogót egy körforgalom közepén (lásd fotók), katonákat vonulni, stb. De csak odaértünk végül, és beregisztráltuk magunkat (kaptunk pólót, legyezőt, fejkendőt, sampont, sípot, felfújható „bam-bam”-ot, stb. Majd beszálltunk a buszba és elindultunk. Voltunk 20-an Santo Domingoból, majd a célban még csatlakoztak 10-en Santiagoból. Mármint würthösök. Merthogy összesen 8 busz indult a fővárosból ennek az irodának a szervezésével.

A buszon filmnézés helyett a helyi stílushoz igazodva hangoskodás és ivás kezdődött. Igazi alkoholista nép. De a választék nem nagy. Általában sör van. Pedig itt jó féle rumok is vannak. Persze az „all-inclusive” választékot is jelentett: whisky, rum, egyebek. Meg chips. A kiosztott program alapján kitaláltam, hogy ezt hívják „brindis”-nek (bár a szótár alapján pohárköszöntőt jelent).

Ahová megérkeztünk, az úgy nézett ki, mint kiskoromban a Kamaraerdei Ifjúsági Park valami rendezvénye. Sok ember egy sátorszerű valami alatt, zene, animálás és a sátoron kívül egyéb programok. Úgyhogy beindult a tánc (egyből találtam egy mobiltelefont, amit jobb híján a DJ-nél adtam le), ezért lepakoltunk egy asztalnál (én bölcsen az asztal alá tettem a hátizsákom, hogy ne ömöljön rá semmi) és beszálltunk.

Utána ebéd következett, majd az egyik értékesítővel Angels-szel kimentünk a karneváli városba megnézni, hogy mi történik. Hát már elég sokan voltak, szóval volt mit fotózni. Életemben először volt kígyó a nyakamban. Csak akkor ijesztő, ha belegondol az ember, hogy a kígyó lehet, hogy pont most unja meg az öntürtőztetést. Úgyhogy inkább a statisztikára gondoltam: hallott már valaki olyat, hogy egy nyakbaakasztós kígyó megmart valakit? Ugye, hogy nem. :-)

A karnevál legváratlanabb dolga egymás folyamatos ütlegelése. Srácok (és nem kevés lány is) zsinórra kötött nehéz szivacslabdákkal keresik áldozatukat, és könyörtelenül odacsapnak. Persze hátulról, hogy ne vedd észre időben. Ez eléggé fájdalmas, ha egy termetesebb férfi suhint oda, de vígasztalt a gondolat, hogy a Bundiéknál Svájcban ugyanez mintha kalapáccsal és fejre-ütögetéssel ment volna, ami ebben a környezetben lényegesen több halottal járna, mint Svájcban…

A másik karneváli dolog itt az óriási maszkokat viselő jelmezes csoportok felvonulása. Első ránézésre mindegyik ugyanolyan, de valójában iszonyú munka lehet megcsinálni, arról nem is beszélve, hogy a sok apró díszítőelemet és magát az „arcot” ki is kellett előtte találni. Egyszóval le a kalappal a maszkosok előtt, aki meg a fotókat nézi, az legalább néhányat nézzen meg alaposabban majd!

Miután Angels-szel visszatértünk az Orange (globális mobilszolgáltató) lezárt területére, meglepődve láttam, hogy az asztalokat elrámolták, szóval megkerestem a többieket, hogy vajon a hátizsákomat látta-e valaki. Kiderült, hogy mégsem annyira bölcs dolog egy asztal alá pakolni, mert mikor ők átcuccoltak a közeli merengue-koncert lelátójához, akkor bizony csak minden láthatót vittek át, a földig érő abrosz-takarta hátizsákom az enyészeté lett. Gyorsan átvillant az agyamon, hogy ki lehet-e húzni 5 hónapot bankkártyák, útikönyv, mobiltelefon és hátizsák nélkül, de rájöttem, hogy nemigen van már készpénzem, tehát kártyák nélkül mindenképp gáz van. Megkértem Ruth-ot, hogy segítsen már kérdezősködni a szervezőknél, mert én még a „hátizsák” szót sem tudom (de egyből meg is tanultam: la mochila). Ruth megfelelő latinos lazasággal kezelte a problémámat, szóval odajött, amikor megkérdeztem egy biztonsági őrt, aki nem tudta, de elkapott egy szervezőt, aki odavitt egy nőhöz, aki szó szerint kézen fogott, és úgy vitt innen oda kérdezgetve a kollégáit, majd végül a bárpultnál kötöttünk ki, merthogy ott deponálták. Már csak a bárpultost kellett szuggerálni, hogy legyen szíves és ne a sörök kiosztására koncentráljon egy percre, hanem a – kevésbé jövedelmező – hátizsák-keresésre. Egy kicsit megijedtem, mikor egy övtáskával akarták kiszúrni a szemem, de mikor mondtam, hogy „no es eso, debría que ser mucho más grande”, akkor valóban találtak egy nagyobb táskát, ami már az enyém volt. Ezek után már meg sem néztem, hogy minden benne van-e, hisz nyilvánvalónak vettem. Később kiderült, hogy igazam volt :-)

Immár hátizsákostul mentünk vissza tömegesen az utcai tömegbe, ahol beindult az igazi karneváli felvonulás, a „suhancok” tönkreverték a combom és a fenekem az álldogáló nők (pl. Scarlet) meg feltűnően közel tolattak hozzám (ezzel fedezve saját hátsójukat). Iszonyú meleg volt, de fantasztikus hangulat és állandó mozgás. Így elég nehéz volt fotózni, mert vagy az emberek sétáltak keresztbe, vagy én mozdultam be a géppel, vagy a fotóalany. Mindenesetre igyekeztünk Pacoval minél többet fotózni, mert ilyet egy darabig nem látunk többé.

Végül aztán ki kellett kecmeregnünk a tömegből, mert a buszaink 6-kor pontban indultak vissza, de így legalább a csúcson hagytuk abba a karneválozást. A buszban már mindenki nagyon fáradt volt az egész napos viháncolás után, így Santo Domingoban már csak elbúcsúztunk egymástól és ki-ki hazament beesni az ágyába. Paco úgy 2 perccel hazaérkezés után elaludt, úgyhogy csak másnap beszéltük meg, hogy ez nem érződött-e már hazafele a vezetési stílusán. De szerencsére nem érződött :-)

Így zajlott a karnevál, nagy élmény volt, nem hiszem, hogy van még a világon ekkora farsangi karnevál, ami már Nagyböjt idejére esik! :-)

A kapcsolódó fotók első részét ide kattintva lehet megnézni. Amint megszerzem a többiek által készítetteket, azokból is teszek fel válogatást!

   
     
  Vissza