DOMINIKAI BESZÁMOLÓ
Válassz ezek közül: Home Bevezető Beszámolók Heti fotók Egyebek
 
    2007. február 21.
¡Que vaila!

No, hát eltelt egy újabb hét, és nem sokat haladtam a képekkel. Sem a feltöltéssel, sem a fotózással. Viszont pont kezdem belakni a lakást és kezdek nagyobb biztonsággal mozogni a városban. Salsa iskolám még mindig nincs, viszont péntek este így is elmentünk egy zenés helyre mulatni. Kb. 20-an a cégtől. Továbbra is mindenki nagyon aranyos és kedves, és türelmes is velem. Olyannyira, hogy még táncoltak is velem a lányok. Aztán már én ővelük :-) Az derült ki, hogy
- a merengue (aminek ez a hazája) még tartogat kiaknázatlan lehetőségeket, amiket itt meg lehet tanulni
- a bachatát tényleg pont fordítva tanítják otthon, mint itt (ami azért volt kérdés, mert otthon azt hittem, hogy én emlékszem rosszul)
- a salsa pedig egyáltalán nem olyan „kötött”, mint ahogy azt otthon tanítják, ezért itt sokkal nehezebb dolgom lesz, ha salsázni akarok.

Ez volt tehát pénteken. Szombaton csak takarítottunk, meg bevásároltam ezt-azt, meg repülőjegyet szerveztem a Berci meglátogatásához. Pedig eredetileg azt gondoltam, hogy esetleg elmegyek bálna-lesre :-) De hát az így most későbbre csúszik. Ugyanis vasárnap megint „céges program” volt: egy medence-party. Latinos iramban fél 1-kor össze is jött a csapat a 10 órás találkozóra, és konvojban kimentünk a külvároson túlra egy hétvégi házba. És ott voltunk egészen estig. Volt zene, grillezés, medencébe ugrálás és sok-sok dumálás. Amiből nem meglepő módon még mindig nem igen veszem ki a részem, de szerencsére ha nagy röhögés volt, akkor utána elmondják nekem való tempóban is.

Utána hétfőn jött a sokk. Lehet, hogy hiába takarítottam ki a hétvégén a „lakásunkat”? Ugyanis kicsiny cégem közben minden előzetes infóval szemben beszervezett egy axaptás projektet, amihez úgy érzik, hogy „nélkülözhetetlen” vagyok. Na, hogy mennyire, azt még nem tudom, mivel ez a tizenpárezer kilométer mégiscsak leküzdendő, ha azt akarják, hogy ott legyek. Mindenesetre most úgy néz ki, hogy átugrok egyszer két napra Belgrádba, meg egyszer majd április végén egy hétre Podgoricába.
:-) Az első sokk után most már viccelődve tudok erről írni, aztán lesz, ami lesz. Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, itt úgyis napi 12-13 órákat dolgozok, tehát ennyi erőből akár repülőn is tölthetek ugyanennyit :-) Legfeljebb nem kell majd mennem. Még az is lehet. Ennél a cégnél minden lehetséges.

Bercihez pedig szerencsére nem akkor megyek, hanem a rákövetkező héten, tehát azzal nem lehet már keresztbe tenni… elvileg. De mit is mondtam a cégünkről? :-)

   
     
  Vissza